Leírás
Immár a Kaáli Nagy Géza verseit tartalmazó, egészen különleges gyűjtemény harmadik kiadását tartja kezében az olvasó. Az első és a második kiadásban olyan versek találhatóak, amelyek a nagy világjárvány alatt születtek, a karantén idején. Olvasva őket az ember úgy érzi, mintha egy bölcs, kedves jóbarátja szólna hozzá finom iróniával, néhol elkomorodva, másutt pedig megfontolt szavakkal javasolna valami fontosat. Az immár 80 éves professzor egy teljes és hasznos élet összegzéséről, a múltról, a jelenről és a jövőről, érzelmekről és gondolatokról ír, ahol kell, ott komoly szavakkal, ahol lehet, ott kedves könnyedséggel, de mindvégig józan és szeretetreméltó hangon.
Maszkot viseltünk, a karanténban éltünk, a fejünk fölött lebegő bizonytalanságot pedig egy több, mint egy éve tartó háború is növelte. Kaáli Nagy Géza új verseiből, melyekkel az első két kiadás karanténverseit kiegészíti, ugyanaz a bölcs világszemlélet, a sorssal elégedett ember filozofikus nyugalma, és egy sokat elért ember józan büszkesége tükröződik felénk. Ez a kötet tizenegy új verssel egészült ki, a járvány utáni számvetést, régi emlékeket, felidéző darabokkal, de néhány könnyedebb, társasági használatra szánt vidám köszöntővel is, mindezeket pedig a tőle megszokott, mindenki számára érthető, értékeket és emberséget hagyományozó szavakkal.
A versek formailag a magyar költészet klasszikus időszakának verselését idézik, semmi formabontó szabadosság nem található bennük. Manapság, amikor már ezeket a formákat lassan mindenki elfelejti, az ember örömmel pihenteti a szemét megformált, jól rímelő, láthatóan a mívesség igényével megalkotott sorokon.
Kaáli Nagy Géza tehát megajándékozott bennünket szellemi örökségének részével, melyben emberi szóval, barátsággal és tisztelettel szól hozzánk. Kérem a Tisztelt Olvasót, fogadja ezeket a sorokat olyan megbecsüléssel és szeretettel, amilyennel a Kaáli Intézet alapítója lejegyezte őket.
